A Főpap

A hármas koronát viseli, és két oszlop között ül, de nem a Főpapnő által őrzött templom oszlopai között. Bal kezében egy hármas kereszttel végződő jogar van, jobb kezével pedig a jól ismert egyházi jelet – az ezoterizmus jelének nevezik – adja, megkülönböztetve a tanítás nyilvánvaló és rejtett részeit. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó, hogy a Főpapnő nem ad ilyen jelet.

Lábánál keresztezett kulcsok fekszenek, és két albába öltözött papi szolga térdel előtte. Általában pápának hívták, ami az általa szimbolizált szélesebb szerep sajátos kifejezése. Ő képviseli a külső vallás uralkodó hatalmát, ahogyan a Főpapnő a rejtett, ezoterikus hatalmat testesíti meg.

Ennek a kártyának a jelentéseit gyakran eltorzították a különböző értelmezések. A Grand Orient helyesen állítja, hogy a Hierofáns a kulcsok hatalmát, az exoterikus ortodox doktrínát és a szellemi igazság felé vezető külső életet képviseli. Azonban ő semmiképpen sem az okkult doktrína hercege, ahogy egyesek állították.

Inkább a summa totius theologiæ – azaz az egész teológia summája –, amikor merev struktúrába kristályosodott. Ő szimbolizál mindent, ami igazságos és szent a nyilvánvaló síkon. Mint ilyen, ő a kegyelem csatornája az intézmények világában, elkülönülve a természeti világtól, és a kollektív megváltás vezetőjeként lép fel.

Ő az elismert vallási hierarchia rendje és feje, egy magasabb, isteni rend tükröződése. Mégis előfordulhat, hogy a pápa elfelejti szerepének szimbolikus jellegét, és úgy viselkedik, mintha mindent tartalmazna, amit a pozíciója jelent.

Ő nem filozófia – talán csak teológiai formájában. Ő nem inspiráció, és nem maga a vallás, bár ő az egyik módja annak, ahogyan a vallás kifelé kifejeződik.