A Császár

Egy Crux Ansata formájú jogarot tart a kezében és egy földgömböt a baljában. Megkoronázott uralkodó – parancsoló, fenséges, trónon ül, melynek karfáit kosfejek díszítik. A végrehajtó hatalmat és a megvalósulást képviseli: e világ erejét, itt természeti tulajdonságainak legmagasabb fokával felruházva. Néha kockakövön ülve ábrázolják, bár ez bizonyos szempontból zavart okoz. Ő testesíti meg a férfias erőt, amelyre a Császárnő reagál. Ebben az értelemben ő az, aki megpróbálja felemelni Ízisz fátylát – mégis szűz marad. Meg kell jegyezni, hogy ez a lap, akárcsak a Császárnő lapja, nem feltétlenül a házasélet állapotát képviseli, bár ez az állapot benne van. A felszínen a világi királyságot jelképezik – a hatalmasok székébe emelve. De ezen túl van egy mélyebb, láthatatlan jelenlétre utalás. Ők is jelképezik – különösen a férfi alak – a magasabb királyságot, amely az intellektuális trónon ül. Az ő birodalma a gondolaté, nem az állatvilágé. Mindkét alak „tele van különös tapasztalattal”, mindegyik a maga módján, de az övék nem olyan bölcsesség, amely tudatosan magasabb birodalmakból merít. A Császárt (a) megtestesült akaratként írták le – bár ez csak egy aspektust ragad meg –, és (b) a benne rejlő lehetőségek kifejeződéseként a Abszolút Lényen belül, bár ez utóbbi értelmezés a fantázia felé hajlik.